Valami mindig történik :)

Virágzik a tamponfa, mondta pénteken egy kedves ismerősöm, és ezzel véget is ért a beszélgetésünk...

Áve mindenkinek újra itt, újra nektek, elnézést kérek az egy hónapos kihagyásért, de annyi minden történt velem, hogy egyszerűen nem maradt időm írni... Ezért most, hogy újra realizálódni látszik az, hogy mikor mit csinálok, újra beindítom a blogomat, és ezerrel ontom magamból a kritikai észrevételemet.
Ma egy idézetet szeretnék beszúrni a kor egyik legismeretlenebb költőjétől, CSeszkó Tamástól, és küldeném a Cromwelleseknek, akikhez pénteken felvételizni fogok XD

Reflektorfényben fürdik. Elveszett platinát keresve mereng a múlt ködfoltos árnyain.
S reflektorfényben fürödve nem látja, hogy senki nincs, ki észrevenné, hogy a smink mögött,
a vakolat rohad. S penészes semmiségek között lassan a belső eltűnik. S csak az álarc marad.

Reflektorfényben fürdik. Fuldokolva, kapkodva segítségért kiáltana, de hangját elnyeli a végtelen táj.
S reflektorfényben fürödve szenved, s a tömeg azt hiszi, e tusa szintén a színjáték része,
és várják, hogy mikor lesz vége. S a fojtogató, reszkető arcot élete legnagyobb szerepének látják.

Sötétben remeg. Itt maradt ő, lehullt az álarc. S megszűnt minden maszk, s az enigma, a misztikum elhagyta,
mint hűtlen gyermekét, a legrosszabb anya. S ott maradt ő, egyedül, pőrén, csupaszon, giccs nélkül.
S életében először döbbent rá, hogy az egész életét színházban játszotta el, de a valóság ennél sokkal de sokkal nagyobb színpad.